Eddig úgy voltam vele majd abból főzök, ami van itthon. Ma aztán szembesültem vele, hogy nincs is olyan sok minden itthon.
Elsődleges oka, hogy néhány hete a böjtre készülve kamra és hűtő ürítési kihívásba kezdtem. Ennek néha mulatságos, néha nagyon kreatív eredményével kollégáim ebédidőben találkozhattak.
Másik oka, hogy én amúgy a napi bevásárlós fajta vagyok. Korábban azért, mert napi rendszerességgel sok meglehetősen éhes szájat tömtem be, egyszerűen nem lehetett volna elegendő ételt betárazni, manapság pedig azért, mert munkából hazafelé, megállni a zöldségesnél, hentesnél vagy egyik- másik kedvenc delikatesz boltnál (persze néha helyi CBA maradt) kifejezetten pihentető átmenet volt számomra a munka és a magánélet világa között.

Ma, amikor még szintén hűtőürítés gyanánt savanyúkáposzta levest (direkt nem mondok korhely levest, mert nem teljes az) akartam készíteni szembesültem vele, se kolbász, se virsli nincs itthon. Nyilván a megelőző böjti felkészülés eredményeként. Viszont jelen állapotban feladtam a böjti célokat, tekintve, hogy mélyhűtőmben még mindig viszonylag sok hús van.

Szóval kimerészkedtem vásárolni, minden óvintézkedést betartva!! természetesen.
Ez a cselekedetem beláthatatlan láncreakciót indított az életemben és a lakásomban, ugyanis a beszerzett alapanyagokat, ételeket el kellett helyezni.
Nem tartom magam felhalmozó típusnak és háztartásomban igyekeztem szigorúan FIFO elvet követni, de most sok tanulságos dologgal szembesültem.
Hogy helyet csináljak a frissen beszerzett ételeknek, elszántan megszabadultam a spájz szekrényemben felhalmozott nagyon szép papírdobozoktól (jó lesz még valamire), a parfétorták hazaszállítására használt különféle méretű hungarocell dobozoktól, a papírtörlő keménypapír tekercseitől, amiket azért tartogattam cirka 3 éve, hogy majd alufóliával bevonva gluténmentes kürtöskalácsot süssek velük. (persze, hogy nem)
Következő lépésként a jó mély (80 cm) polcok hátsó fertályát derítettem fel.

És most jön egy coming out. Eddig abban a szerepben tetszelegtem, magam és ismerőseim előtt, hogy csodásan vezetek háztartást és nagyon rendszerető vagyok. Bátran állítom, sokan tekintettek példának ezen a téren :-D
Megdöbbentem a polcok hátsó soraiban mennyi kinyitott, félig elhasznált, viszont ilyen állapotban valahogy a polc mélyére került mindenféle van.
5 fél zacskó rizs! És még valamennyi befőttesüvegekben. (ez a rendességem egyedüli jele e tekintetben)
Hogy miért van ennyi lencse a háztartásomban (bár vitathatatlanul szeretem, viszont ezzel a mennyiséggel már önmagában ki lehet húzni a karantént) és ha van olyan, amit már befőttesüvegbe töltöttem, akkor miért maradt zacskóban cirka 5 dekányi. Nem tudom.
És ez a sor még folytatható a gluténmentes lisztekkel hosszan, amikből szintén jó néhány bontott csomag került elő, vagy a polc alá pottyant gyömbér darab ami kővé szikkadt szó szerint.

Ahogy már ez lenni szokott, ha kinyitsz egy (konyhaszekrény)ajtót, kinyílik egy másik is.
Hát én most sorra nyitogattam, és ennek eredményeként lehet tényleg olyan rendes háztartásom lesz, mint amit hittem, hogy van.

Hogy a szekrény rendezésnél, és az ételek alapanyagok elhelyezésénél, és a felhasználásuk tervezésénél milyen elvet követtem?
Természetesen készítettem egy mátrixot.
Sokáig eláll – rövid ideig áll el az egyik sík, és hát azért öröm is legyen az életben, szeretem - kevésbé szeretem a másik oldalon. (pl. a sok kibontott rizsre magyarázat, hogy nem igazán szeretem, csak a látogatóba érkező családtagok kedvéért szoktam főzni)
Innem már csak habitus, attitűd kérdése, ki melyik negyedbe helyezett alapanyagok elfogyasztásával kezd. Nyilván a kevés ideig áll el soronkívüliséget élvez, de én az a típus vagyok, aki a bonbonból mindig azt eszi meg először amit legjobban szeret, vagy közérthetőbben a kakaós csiga közepével kezdek. Az élet a tapasztalatok szerint úgyis rákényszerít a kevésbé szeretett maradékra is. És talán ez az igazán optimista hozzáállás, mire a kevésbé szeretett részhez érnénk, már nem is kerül rá sor, mert ismét naponta járhatunk vásárolni.